Vasárnap 24-én lejárt kiírás szerint az idő, de az én lánykám olyan jól érzi magát odabennt, hogy esze ágában sincs megszületni, legalábbis felém nem mutat erre utaló jeleket.
Tegnap voltunk a dokinál, minden rendben talált, de szive szerint bennt tartott volna, mert Szulok-Pécs nem egy köpés távolság. Nem volt nehéz meggyőzni, hogy itt vagyunk egy órán belül és...hazaengedett, de szerdán már be szeretne fektetni.
Bíztom benne, hogy addig történik valami, mert belegondolni is borzalmas, hogy itt kell hagynom Nórit ki tudja meddig. Mostanában amúgy is nagyon labilis érzelmi állpapotban vagyok, minden szaron bőgöm. Tegnap 9-re kellett mennünk Pécsre és Nórit fél 8-kor letettük az oviban, ahol rajta kívül még csak két kisgyerek volt. Odaállt az ablakba és integetett nekünk, de olyan kis szomorúan nézett, hogya szívem majdnem megszakadt. Szerencsés helyzetben vagyok, mert mindkét mama, apa, nővéremék a kedvében fognak járni, tudom, hogy jól el lesz.
Arra bíztatom piciny lánykám, hogy produkáljuk valamit a mai nap az éjszaka folyamán.
Legközelebb már vidámabb, babás bejegyzéssel szeretnék jelentkezni.
