Emlékszem mikor terhes voltam Nórival sokszor gondoltam rá, hogy legalább fél éves koráig tudjam szpotatni. Most ott tartunk, hogy a jövő hónapban két éves lesz és még mindig szopik.
Tegnap reggel nagy erőt vettem magamon és azt mondtam, hogy ezentúl napközben nincs cicizés csak reggel és este.
Nóri mikor felébredt cicizett, majd reggelizett és utána jött, hogy KÉJEK CICIT! , mondtam neki, hogy a cici bibis, fáj anyunak, így nem tud szopizni. Én nagy sírásra számítottam, de kellemeset csalódtam, mert Lánykám megsimogatta a cicit, megpuszilta és mondogatta, hogy BIBIS A CICI. Tudom, nem lenne szabad becsapnom, hogy bibis, de másképp nem megy. Utánna mikor kérte, ismét mondtam, hogy bibis, ő megsimogatta és beletörődött, hogy nincs. Estefelé mikor tisztába tettem, fogta a popsikrémet és bekente vele a cicit. Nagyon édes volt. Este alvásnál hosszasan nézegette, bújt, majd mikor félálomba volt bekapta.
Nagyon foglalkoztatta tegnap a dolog, mikor hazajött az apa rögtön azzal fogadta, hogy BIBIS A CICI!
Ma már kevesebbszer jött cici ügyben, remélem 2 éves korára sikerül teljesen elhagynia.
