(A háttérben a házunk látszik.) Anya búcsi!-búcsú-hajtogatta egész nap Nóri. Szulokban mindig a napján van megtartva, október 28-án, Simon napján.
Reggel ötkor arra ébredtem, hogy nagy forgalom van előttünk, ami egyáltalán nem megszokott. A búcsúsok már 8-ra kipakoltak. Mikor Nóri felkelt az ablakból megmutattam neki a sátrakat. Olyan lázba jött, hogy csak oda akart menni. A mama jött 10 óra felé és kivitte Lánykámat a búcsiba, így nyugodtan tudtam főzni. Itt ebédeltek nálunk a mamák, papák meg a Zsazsa is. Nóri ebédnél is nagy lázban volt, csak a búcsúba akart menni. Nagyon édes volt, mindent megnézett, megfogott, de semmit sem követelt. Minden sátornál a pacik érdekelték, így kapott egy lovas táskát meg egy csomag pacit, amely öt lovat tartalmaz.
Fél négykor nagy nehézségek árán becsalogattam, kicsit játszott a pacikkal, majd elaludt. Biztos vagyok benne, hogyha felébred rögtön mondja: Anya búcsi!
A poncsót a keresztanyjától kapta, nagyon édesen illigette benne magát.
Kicsit lehet látni a lovas táskát a nyakában. Mindenkihez odament és mondta, hogy pinzt!.
