Nagyon szégyellem magam, hogy így elhanyagoltam a naplóírást. Nem keresek mentséget, de eléggé el voltunk foglalva mostanság.
Május elején vesekövel műtötték a Lempel papát, sajna a kő a műtét során a vezetékből a vesében vándorolt, úgyhogy szerdán újraműtik. Azt monták, hogy egy % ennek az előfordulása, ő belesett....
Elkészült a kertünk is, a kisajtók híján, reméljük már arra sem kelll sokat várni. Tegnap apával megcsináltuk a virágágyást is, majd míg én ültettem, ő Nórira vigyázott.
Rengeteget feljődött a Kincsem a heteketben. Naponta új szavakkal lep meg bennünket. Az egész családot a nevén szólítja. Gyönyörűen mondja, hogy apa, papa, mama, a dédi továbbra is dédé, és én is maradtam aja. Próbál mindent utánnuk mondani, nagyon édes szavakat kreál. A Zsanit, Za-nak hívja a Gyurit pedig Dui-nak.
Ingyen turkálót is szerveztünk a hétvégén. A dédi unokatestvére Németországban él és az ő jóvoltából kaptunk egy kamionra való ruhát, cipőt, játékot. Találtunk benne magamnak és a páromnak jócskán szinte vadi zsír rucikat. Nórinak már kevesebbet, gyerek ruha nem igen volt, de azért neki is sikerült pár darabot találni. Kapott formabedobókat, babákat, plüssöket...
Szombaton volt a faluban a szétosztás, nagyon jól sikerült, mindenki talált magának valamit, voltak akik zsákszám.
Most egyenlőre ennyi, ezután ígérem rendszeresen jövünk, és teszek fel képeket a kertről is.
Köszönjük Miáéknak, hogy hiányoltak bennünket! Majácskának utólag is nagyon boldog szülinapot kívánunk!!!
