az anyatejes időszak Lánykám életében.
...3 hónaposan...
Mikor terhes voltam Nórival, elhatároztam, hogy mindent megteszek, hogy tudjam szoptatni. Utána azt tűztem ki célul, hogy legalább fél éves koráig kapjon anyatejet, most pedig ott tartunk, hogy lassan 28 hónapos lesz a Csajszi.
Többször fontolgattam már, hogy le kellene szoktatnom, de valahogy hiányzott a szilárd elhatázozás, vagy talán láttam, hogy mekkora szüksége van még rá.
Most sem úgy történt, hogy kitűztem egy napot, hogy akkor mától nem. Szombaton vendégségben voltunk a Laciéknál (még húsvétoltunk) és hazafelé elaludt az autóban. Reggel mikor felébredt sem kereste, és akkor megfordult a fejemben, hogy talán most eljött az ideje.
Vasárnap este mikor kérte mondtam neki, hogy elfogyott anyu tejcsije, ő szépen belenyugodott, megsimogatta és elaludt. Csak lestem, mert mindenre számítottam, de arra nem, hogy ilyen lazán veszi az akadályt.
Ma hajlanban felsírt, ilyet már rég nem csinált, odafeküdtem mellé és akart szopizni. Olyan kis erőszakos volt, kicsit nehezebb volt meggyőznöm mivel félálomban volt. Kicsit pityizett, ivott pár korty vizet és visszaladt, még most is alszik.
Valahol titkon mindig ilyen elválasztást álmodtam meg.
