Kemény, fárasztó nap

Amilyen jó volt a tegnapi napunk, a mai olyan pocsék. Mondhatom bátran ilyen kemény napban nem volt részem mióta Nóri van.
Már eleve az eltért a megszokottól, hogy hétkor felébredt és semmilyem módon nem sikerült visszaaltatnom. (Amúgy 8 és 9 között ébred.) A reggel még nem is volt olyan rossz.:) A Páromnak telefonáltak, hogy elkészült a traki, mehetünk érte. Gyorsan hívtam a mamát, hogy jöjjön el velünk, mert hazafelé csak ketten jönnék Nórival és ilyen hosszú (1 és 1/4 órás) úton még nem autóztunk ketten. Pont akkor indultunk amikor Nórinak aludnia kellett, csakhogy mégsem bírta ki, elaludt a kezembe még itthon. Próbáltam becsempészni az ülésébe, de minden óvatosságom ellére felébredt (kb. 10 percet aludt) és nem is aludt vissza. Pécsig nyüszögött, sírt felváltva, semmi sem volt jó neki, pedig mindent bevetettem. Beugrottunk a plázába ebédelni, ott még úgy ahogy elvolt. Majd benéztünk a babycenterbe, meg a brendonba is, hajmosókarikát kerestem, mert rémálom a hajmosás nálunk, de sajna nem kaptam.:(
Mielőtt szétváltak apával utjaink, Nóri elaludt. Nagyon örültem, hogy milyen klassz utunk lesz hazafelé a mamával. De sajna korai volt az örömöm...15 perc után felébredt! Sírt, csak engem akart, akármit csinált vele a mama, csak ordított. A végén már kivette az ülésből, na akkor meg még jobban rázendített. Kb. 5-ször álltunk meg hazafelé és nyugtatgattam. Végső elkeseredésemben magam mellé tettem az ülését, de ez sem jött be. Az utat végül két és óra tettünk meg, apa is utolért bennünket trakival, aki max. 50-nel tudott jönni. Már gondoltam arra is, hogy a mami vezessen, de még soha nem vezette a terepjárónkat, ugyanis azzal kellett mennünk, mert egy csomó alkatrészt is vettünk. A végén már bögtem vele. Olyan nagyon fáradt volt, hogy a fáradtságtól nem tudott elaludni. Mire hazaértünk mindhárman kipurcantunk. Gyors fürdés, majd pár óra hiszti és esések sorozata után nyolckor elaludt. :) Remélem reggelig csend lesz!