Hetünk

Hétfőn délelőtt meglátogattuk a védőnőt, igazából egy igazolásért mentünk az orvosi rendelőbe, hogy Nóri egészséges, és közösségbe mehet (tornához kellett). A védőnőt kértem meg, hogy kérjen az orvostól egy igazolást, mert nem akartam a betegek között Nórival várakozni . Ha már beugrottunk, megmérte Lánykámat: 11,5 kg és 92 cm.

Kedden, szerdán dekoráltunk. Előszedtük a karácsonyi díszeket, égősorokat és feldíszítettük a lakást. Nóri nagyon élvezte, pörgött ezerrel. Szedte ki adobozból a díszeket, majd ügyesen adogatta nekem.

Csütörtökön délután átmentünk Kálmáncsára meglátogatni a Simon mamát, mert egy kicsit gyengélkedett. Mikor meglátta Nóri a mamát, közölte vele, hogy hápit beje kezembe. Megmutatta a mama a kis kacsákat, malacokat, tyúkokat neki, így teljes volt az öröme. Beugrottunk pár percre a Csicsiékhez is. Nóri nagyon szereti Kirát, folyton puszilgatja, kéri, hogy foghassa meg. Gondoskodik is róla, míg a Mariannal beszélgettem, Nóri felkapta az asztalról a cumisüveget és benyomta a szájába. Pár másodperc után kivette a szájából és közölte, hogy ejég, a Csicsi meg nagy szemekkel nézett, hogy miért tűnt el a cumisüveg a szájából.

Pénteken délelőtt Kaposváron voltunk megnézni Apa legújabb gépét, meg annak papírjait rendezni. Beadtunk egy pályázatot rakodógépre, amit meg is nyertünk, és vettünk egy Atlas márkájú rakodót. Nagyon csinos járgány, persze az ára is csinos... Rengeteg adminisztrációval jár a pályázat elszámolása, ilyen papír, meg olyan papír...lehet egy csomót futkározni utánna. Nóri is kipróbálta a járgányt, tekergette a kormányt, nyomta a gombokat, alig tudtunk kiszedni belőle, legalább olyan lelkes volt, mint az apja. Odajött két férfi és nézegették a gépet, mire Lánykám eléjük állt és közölte velük, hogy apáé!

Délután ismét voltunk Csiri-biri tornán, ami most is nagyon bejött a Csajnak. Eddig háromszor voltunk, de már nagyon ügyesen csinálja. Sokszor tudja már, hogy mi következik, és sok mondókát is megjegyzett. Ilyen mondóka a Hej Duja, Duja, col a duda...hej, Gyula, Gyula, szól a duda; Cip, cep, ajanycepp, comjas a kéz itas meg, a kis Nóji hazamed- Csip, csep, aranycsepp, szomjas a kéz itasd meg, a kis Nóri hazamegy.

Szombaton délelőtt meglátogatott bennünket Ica nene, Zsani és az Anna. Egész jól megvoltak a csajok, nem úgy mint utoljára. Festegettek, rajzoltak, bújocskáztak, na jó meg egy kicsit balhéztak is, de szerintem ez ebben a korban belefér. Valahogy úgy van ez, hogy Nóri Zsanit akarja, Anna pedig Nórit és ha a Zsani Annát felveszi, Nóri azonnal rohan és mondja, hogy Nójit is!

Délután elmentem a fodrászhoz, addig Nóri apával és a mamával játszott, majd csatlakozott kozzájuk a szomszéd kislány Panka is. Nóri úgy berottyantott, hogy apa azt sem tudta, hogyan lásson neki a tisztábatevéshez, de végül sikeresen megoldotta.

Este időben szerettem volna elaltatni Nórit, aki mintha megérezte volna hogy le akarunk lépni, fél 10aludt csak el. Gyorsan lezuhanyoztam, felkaptam a ruhámat, gyors smink és mentünk is a bálba. Nóri álmára a mama vigyázott, de nem volt semmi gond alukált a Tündérke egészen fél 10-ig. Nagyon örültünk neki, hogy nem kelt fel hétkor, úgyanis mi él 4-kor feküdtünk le.

Vasárnap lazítottunk. Javarészt bent játszottunk. A Tóvári Évi, újabb nevén Békás Évi (Nóri nevezte el békásnak, mert nyáron a tuják között találtunk egy békát nálunk, és így Békás Éji lett)
meghivott bennünket ebédre, így főznöm nem kellett, hanem Nórival játszottunk. Babáztunk, formabedoboztunk, a pacikat karámot építettünk... Nagyon finom volt az ebéd, mandarinos csirke, nekem nagyon bejött Nórinak már kevésbé, de szerintem ő már a levessel jóllakott annyit evett belőle.

És mivel ebédelni nem itthon ebédeltünk, így már a reggelinél meggyújtottunk az adventi koszorún az első gyertyát. Az adventi koszorú vásárlásával kapcsolatban le kell írnom: minden évben én szoktam csinálni, de idén úgy döntöttem, hogy veszünk egyet. A tescoban az üzletsoron találtam is olyat ami tetszett. Én kiválasztottam, apa fizetett, Nóri meg ott toporgott mellettünk és egyik pillanatról a másikra eltűnt. Rohantam ki a virágüzletből, néztem jobbra, balra és sehol nem láttam. Olyan kétségbe estem, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Szaladgálok fel-alá azon a hosszú folyosón, mire az illatszeres csajszi mondja, hogy kifelé szaladt, nahát ekkor már teljesen odavoltam. Rohantam, mint egy eszeveszett hülye, de szerencsére nem futott ki, ott állt a tekerős automatáknál. Mikor meglátott közlölte velem: Anya pinzt! Még este is remegett a lábam, legközelebb nem engedem el a kezét az már tuti!