Bálozás

Amitől fél az ember, az jól sikerül-szokták mondani. Nálunk ez beigazolodott.

Tegnap este Szigetvárra mentünk bálba. Korán, már hat órakor elindultunk, mert hétkor kezdődött a műsor, majd követte a vacsi és a táncikálás. Mielőtt elindultunk, elmondtam Nórinak, hogy hova megyünk és, hogy ő a mamikkal lesz (anyósom, anyukám együtt pesztrálták). Szépen megértette, majd mondta, hogy "Anya, bubifújót hozzál netem!". A puszit már nagyon nehezen kaptuk meg annyira belemerült a játékba. Volt bennem egy kis félsz, mert így még, hogy nem aludt el, nem hagytunk otthon, pláne, hogy nem is helyben vagyunk, hanem 40 km-rel odébb.

Barátainkkal buliztunk, iskolás alapítványi bál volt. Nagyon színvonalas volt a táncos megnyitó. Ízletes volt a vacsora meg nagyon bőséges is, alig bírtuk megenni. Volt rengeteg tombolafelajánlás is, vettünk is szép számmal, hogy nyerjünk valamit a Csajnak, de nekivalót nem nyertünk, pedig volt sok plüss állat, ceruzatartó, aranyos képek....stb. Egy másfél literes pezsgőt nyertünk, meg egy gyertyatartót.
Nagyon jó volt kikapcsolódni, beszélgetni, táncolgatni. Fél kettőre értünk haza. Izgatottan vártam a mama beszámolóját az itthon történtekről. Kellemes csalódtam, Lánykám nagyon jól elvolt, játszott egészen éjfélig, bennünket talán egyszer említett meg.
Hajnali ötkor felébred, majd lelkesen elkezdte mesélni, hogy mit játszott, mit evett...stb. Idézek párat:
"A mama nem adott enni pipi husit, csak podácsát."

"A vaú tutus udatott, Nóji félt. A papa megkötötte, a mama becsukta a kaput."

"A mami nem épített nagy házat, csak ilyet."

"Hoztál bubifújót?" Ho van?" (győztem lebeszélni, hogy majd reggel)

Félig-meddig aludtam a beszámolója alatt, néha csak arra lettem figyelmes, hogy rám parancsol "Anya, ne aluddá!". Azt nem tudom, hogy mikor aludt vissza, mert szerintem nekem előbb sikerült.