Ami elmaradt

Menő-manó

Lilike


Jaj, ez a fűnyírózás nagyon fárasztó!

Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a helyi óvoda vezetője minden programjukra meghív minket. Ilyen program volt a május 10-ei pécsi kirándulás is. Voltunk az állatkertben, vidámparkban, terráriumba, mc-donaldsban (szülői kérésre!), majd hazafelé fagyizni egyet a Magda cukrászdába. Egész napos program volt, amelyen nagyon jól éreztük magunkat. Nóri hazafelé az utolsó 20 km-en elaludt és aludt másnap 9-ig. Arra sem ébredt fel, hogy átöltöztettem és és megtörölgettem nedves törlőkendővel.

Voltunk május végén szintén az ovival a szomszéd faluban, Homokszentgyörgyön a Grimaszk színház előadásán, amit én magam is nagyon élveztem és legszívesebben és kiabáltam volna a végén a leghangosabban, hogy vissza.

Közben megtörtént a beiratkozás is. Tulipán lesz a jele és ha minden jól megy akkor januártól lesz ovis a nagylány.

Elkezdtünk "úszótanfolyamra", babaúszásra járni, hetente egyszer szombaton. Nagyon jó hatással van Nórira, második alkalom után simán lement a a víz alá. Olyannyira tzetszik neki, hogy folyton kérdezgeti, mikor megyünk úszni.

Május elején eltörött a Máté (plébános keresztfia, itt töltik a nyarat) a lába. Nóri nagyon együttérzet vele. Látta, hogya Máté milyen keservesen sír, és egész este ő is sirdogált és mondogatta, hogy fáj a Máténak a kis lába, eltörött a lába, de a doktor néni meggyógyítja neki és akkor játszunk!

Most már jól van, úgy szalad, motorozik, biciklizik a járógipsszel, hogy csak na! Hétfőn veszik le neki a gipszet.

Nórival igazán jó barátok. Egyik pillanatban ölelgetik, puszilgatják egymást, a következő percben, meg nem szeretlek, irigy kutya vagy....

Nagyon édesek.