Mi velünk történt...

Nóri oviban készült képei szkenelve:

Húsvét óta nem is írtam..., pedig rengeteg minden történt velünk.

       Nagypénteken voltunk 4 dimenziós UH-on, ahol Kicsikénk megmutatta a bájos arcocskáját. Nórinak is nagy élmény volt látni őt. Imádja simogtni a hasam, puszilgatja, mesél a huginak.

       A húsvét gyorsan eltelt a szokásos jövés-menés vendégjárás volt rá jellemző. Nagyon várta az ovis fiúkat locsolni és nagy örömére páran el is jöttek.

      

       Volt anyák napi ünnepség az oviban, ami olyan megható volt, hogy győztem törölgetni a könnyeim. Nóri meg is jegyezte, ha sírsz nem kapsz tőlem legközelebb semmit!.
       

       Ami az ovit illeti a kezdeti nehézségek után már nagyon szeret járni, vigyorogva rohan be az oviba. Szívesen játszik a gyerekekkel, sokat mesél itthon az ott történtekről és persze tanult már szaftos kifejezéseket is.

      A pici pocilakó most 31 hetes. Eleven kiscsaj, minden rendben vele.

       Amiről még nem írtam. Május elején lakásfelújításba kezdtünk, ami ablakcseréből, tetőcseréből, külső, belső festésből, szigetelésből, laminált padló lerakásból áll. Bent a lakás Nóri szobáját kivéve már készen van. Kedden az is le lesz betonozva, majd festve, meg a laminált burkolat lerakva és bent teljesen kész leszünk. El sem hiszem. Valamelyik nap azt dudolgattam magamban, hogy "most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni..." De a lényeg, hogy már látom az alagút végén a fényt!

Mindenkit puszilunk!