hétfő, október 25, 2010

"Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet...."

Nem telik el úgy napunk, hogy Nóri ne kérdezné meg tőlem: "Anya, ma mit fogunk csinálni?"
Szívesen részt vesz minbdenféle barkácsolásban, takarításban, sütésben, főzésben...engem pedig nagy örömmel tölt el, hogy tanítgathatom és hogy az elültetett magocskának gyümölcsét látom teremni.


A pénteki babazsúrra is lelkesen segített falatkákat és kókuszgolyókat készíteni.

bulis képek:



szerda, október 20, 2010

Mindennap alkotunk...

Sajnos az idő már olyan, hogy naphosszat az udvaron legyünk. Pedig milyen jó is volt a nyár!
A héten nap mindennap készítettünk valamit:


levélnyomatot és jó sok levelet le is préseltünk

 
árvácskát ültettünk
és őszi dekorációt kreáltunk

majd csuhébabát készítettünk, amit gondos gyüjtőmunka előzött meg.


majd a nap végén a kedvenc pizsiben lustiztunk...



Jövő héten a préselt levelekből ragasztunk képet és tököt fogunk faragni.
.....................................................................................................
Anyukák! Olyan kérdésem, kérésem lenne, hogy van-e valami jó kis receptetek gyerekzsúrra? Pénteken tartjuk a csiri-biri torna első szülinapját, és arra szeretnék valami kiadós, mutatós sütit, sósat készíteni.

péntek, október 08, 2010

Lovagolós, rajzolós, barátnős

 fejlesztő játékok lóháton, tojás kanálon
"gyümölcsökkel dobálózás"

pancsi Anitával
 állatsimogatás a kaposvári állattenyésztési napokon

frizurázva

megunhatatlan papírcsákó lidl-es újságból



remekművek- "Nézd, anya rajzoltam egy emberkét!"




vasárnap, október 03, 2010

Mindennek eljön az ideje

Hiszem és vallom, hogy ez működik. Nem kell semmit erőltetni, minden gyerek más és más, és természetesen minden gyereknél máskor és máskor jön el mindennek az ideje.

Hogy miről is van szó.
Amikor Nórival terhes voltam két dolgot határoztam el vele kapcsolatban (gondolom vagyunk így többen is), az egyik, hogy nem adok neki cumit, a másik, hogy nem alszik köztünk.
A nem alszik köztünk című történett nagyon működik és működött mindig is. Ebben nem vagyok hajlandó endegni, én lehet, hogy kicsit önző vagyok de úgy gondolom, hogy mindenki pihenjen a saját ágyában. Nekem szükségem van az éjszakai nyugodt pihenésre és nekem úgy nem megy, hogy ha Nóri ott alszik, vagy aludna köztünk. Ezt elejétől fogva így csináltuk és ez azóta is működik. Mondjuk az elején nehéz volt amikor még éjszaka szopizott, akkor nehezen álltam ellen a kísértésnek, csábított az ágy, de kitartóan végigcsináltam a fotelban szoptatós, néha ott alvós történetett és ezt visszagondolva cseppet sem bántam meg.

A cumi már nem ment ilyen simán. Megsajnáltam, hogy sír, vagy nem is tudom igazán miért de adtam neki cumit. Napközben nem igazán használta, inkább csak elalváskor. Az utóbbi időben viszont többször este is elaludt nélküle. Így gondoltam, eljött az ideje, hogy lezárjuk ezt a korszakot. Megbeszéltük, hogy csak a babák cumiznak és ő már nagylány, na meg a fogai.... megértette a dolgot és ekkor közösen, bedobtunk a cumit a szemetesbe, majd a nagykukába és szerdán végignéztüök ahogy elvitte a kukásautó (ismerem magam annyira, ha nagyon sírt volna visszadom neki, ezért inkább kidobtuk). Azóta a cumi meg sincs említve, illetve amikor a dm-ben jártunk kérte, hogy vegyünk cumit, de mondtam neki, hogy ilyen nagylánynak való nincs, csak babáknak. Vette a lapot, cumi téma lezárva, immáron 3 hete.

Aranyköpések

Hol van a csuklód Nóri? -kérdeztem  tőle egyik nap.
Hát itt!- és ő édesen  a  szájára tette a kezét.

Mama puszit kért Nóritól.
Jaj, mama most nem adhatok, mert lejön a szájfényem!


Felhívtuk az egyik kis barátnőjét telefonon, hogy felköszöntsük szülinapján. Nóri a telefonbeszélgetés után mondta, hogy most van az ő szülinapja is. Mire én magyaráztam neki, hogy az övé akkor lesz amikor jön a Mkulás meg a Jézuska és lesz hó is...
Mire ő:
Jó, anya akkor most hívd fel a Mikulást meg a Jézuskát, hogy siessenek!

Ebéd közben:
Finom anya ez a leves, jó puha a husi, csak jó sós is!


Csinosan felöltöztetem akkor az első neki, hogy rohan az apjához és megkérdezi tőle:
Apa dögös vagyok? Nagyon dögös?

Játék utáni elpakolás.
Gyere Nóri segíts elpakolni a játékokat! -kérleltem.
Jaj, anya most és olyan fáradt vagyok, hogy nem is bírok pakolni. Majd pakolok, ha kipihentem magam.

szombat, szeptember 18, 2010

Lóháton és víz alatt

Úgy vettem észre, hogy a Csiri-biri tornát kinőttük, így kerestünk helyette egy nagyon hasznos és élvezetes programot a lovaglást.
Csütörtökön voltunk először. Az ennyi idős gyerekekkel fel szoktak ülni a szülők is, így én baromira izgultam, hogy félelmemet tudjam leplezni Nóri előtt és ura legyek a helyzetnek.


 Nagyon kedvesen fogadott bennünket Kriszta, aki gyógypedagógusként dolgozik délelőtt, délután pedig lovaglást oktat. Nóri rögtön kezet fogott vele, bemutatkozott neki, és az első pillanattól kezdve mesélt neki megállás nélkül. Azt viszont nem tisztáztuk, hogy mennyi idős Nóri és Kriszta egyedül felültette a lóra, aki olyan magabiztosan ült rajta, mintha mindig ezt csinálná, tehát én így lemaradtam. Bevallom, így utólag kicsit sajnálom is, mert elnézve Nórit, hogy mennyire élvezte, sajnálom, hogy kimaradtam belőle. A karám széléről figyeltem és hallgattam a csacsogását.
A végén, mikor kiderült, hogy Nóri még nincs 3 éves sem, Kriszta töredelmesen bevallotta, hogy idősebbnek nézte, nemcsak a magassága, hanem a választékos beszéde miatt is, ezért ültette egyedül lóra.
 Nagyon büszke voltam rá, minden feladatot végigcsinált, Kriszta nagyon megdicsérte.
Mikor kötöttem be az autóba a Nórit, kérdeztem tőle, hogy szeretne-e jönni máskor is, ő nagy örömmel azt válaszolta, hogy" igen anya, nagyon"!


Szeptembertől újra van úszás is szombatonként. Kis búvárom ezennel apájához ragaszkodott a vízben, én így kiélhettem magam a fényképezőgéppel.

hátúszás egyedül

karikás videó



apa irányítja a lábakat...

hátúszás egyedül, apa fegyületében


Az utolsó két kép a szigetvári várnapokon készült.
Indulás a várhoz Lilivel

Ahonnan nehéz kiszállni...

Vodicén

Augusztus végén egy hetet töltöttünk a tengeren Vodicén. Azóta is abból töltekezem. Nagyon meg lehetne szokni azt a klímát, nyugodságot...stb.

Nóri is remekül érezte magát, ő volt legtöbbször a társaság középpontja. Mikor hazajöttünk Nóri azt mondta: "Anya, most reggelizünk, majd indulunk a tengerre! Jó lesz úgy?"

Nagyon kedves, vendégszerető emberek voltak a házigazdák (én eddig ilyet Horvátországban nem tapasztaltam), akárhányszor találkoztunk mindig megvendégeltek bennünket. Ennyi pálinkát életemben nem ittam, mint azon a héten.

Napjaink nagyrészét a parton töltöttük. Sokat fürödtünk, napoztunk és élveztük a semmittevést. Este km-eket sétáltunk a városközpont nyüzgő forgatagában meg a kikötőben.







Nagyon közel került a szívemhez, szívükhöz Vodice, nem kizárt, hogy jövőre is itt kötünk ki.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...