Vodicén

Augusztus végén egy hetet töltöttünk a tengeren Vodicén. Azóta is abból töltekezem. Nagyon meg lehetne szokni azt a klímát, nyugodságot...stb.

Nóri is remekül érezte magát, ő volt legtöbbször a társaság középpontja. Mikor hazajöttünk Nóri azt mondta: "Anya, most reggelizünk, majd indulunk a tengerre! Jó lesz úgy?"

Nagyon kedves, vendégszerető emberek voltak a házigazdák (én eddig ilyet Horvátországban nem tapasztaltam), akárhányszor találkoztunk mindig megvendégeltek bennünket. Ennyi pálinkát életemben nem ittam, mint azon a héten.

Napjaink nagyrészét a parton töltöttük. Sokat fürödtünk, napoztunk és élveztük a semmittevést. Este km-eket sétáltunk a városközpont nyüzgő forgatagában meg a kikötőben.

Nagyon közel került a szívemhez, szívükhöz Vodice, nem kizárt, hogy jövőre is itt kötünk ki.