Még semmi...

Vasárnap 24-én lejárt kiírás szerint az idő, de az én lánykám olyan jól érzi magát odabennt, hogy esze ágában sincs megszületni, legalábbis felém nem mutat erre utaló jeleket.
Tegnap voltunk a dokinál, minden rendben talált, de szive szerint bennt tartott volna, mert Szulok-Pécs nem egy köpés távolság. Nem volt nehéz meggyőzni, hogy itt vagyunk egy órán belül és...hazaengedett, de szerdán már be szeretne fektetni.
Bíztom benne, hogy addig történik valami, mert belegondolni is borzalmas, hogy itt kell hagynom Nórit ki tudja meddig. Mostanában amúgy is nagyon labilis érzelmi állpapotban vagyok, minden szaron bőgöm. Tegnap 9-re kellett mennünk Pécsre és Nórit fél 8-kor letettük az oviban, ahol rajta kívül még csak két kisgyerek volt. Odaállt az ablakba és integetett nekünk, de olyan kis szomorúan nézett, hogya szívem majdnem megszakadt. Szerencsés helyzetben vagyok, mert mindkét mama, apa, nővéremék a kedvében fognak járni, tudom, hogy jól el lesz.

Arra bíztatom piciny lánykám, hogy produkáljuk valamit a mai nap az éjszaka folyamán.

Legközelebb már vidámabb, babás bejegyzéssel szeretnék jelentkezni.

Balatonon

Idei nyaralásunk egy hosszú hétvégével megoldódott, amit Balatonlellén töltöttünk el.

Találkoztunk Rebekáékkal, csináltunk közös programokat is. Nagyon jól éreztük magukat a csajok. Szépen eljátszottak egymással.

Pénteken és szombaton tudtunk fürdeni, vasárnapra viszont úgy leromlott az idő, hogy ellátogattunk a veszprémi állatkertbe, mivel fürdeni nem tudtunk.

                                                                              Rebekával

                                     Hárman egy repcsiben, Annabella sem maradhatott le.

                                                                               arcfestés

                                                        "....élvezzük mi a strandot!..."

                                                                "Hű, ezek de kiváncsiak!"

"Képzeld mama a Kati Villában nyaraltunk, de nem is volt semmiféle villa!"

veszprémi állatkert játszóházában

 kecskeetetés

 ezt is ki kellett próbálni

"Hű, de finom ez a krémcsoki!"

Tanévzáró

 kanásztáncos videó

  egy mosoly, mert anya fényképez...

 "tavaszként"

tánc közben...

Írok majd bővebben is Nóriról, a Picurkáról, a lakásról .... jövő héten remélem már minden a helyén lesz.

Ovis kirándulás és gyermeknap

Mi velünk történt...

Nóri oviban készült képei szkenelve:

Húsvét óta nem is írtam..., pedig rengeteg minden történt velünk.

       Nagypénteken voltunk 4 dimenziós UH-on, ahol Kicsikénk megmutatta a bájos arcocskáját. Nórinak is nagy élmény volt látni őt. Imádja simogtni a hasam, puszilgatja, mesél a huginak.

       A húsvét gyorsan eltelt a szokásos jövés-menés vendégjárás volt rá jellemző. Nagyon várta az ovis fiúkat locsolni és nagy örömére páran el is jöttek.

      

       Volt anyák napi ünnepség az oviban, ami olyan megható volt, hogy győztem törölgetni a könnyeim. Nóri meg is jegyezte, ha sírsz nem kapsz tőlem legközelebb semmit!.
       

       Ami az ovit illeti a kezdeti nehézségek után már nagyon szeret járni, vigyorogva rohan be az oviba. Szívesen játszik a gyerekekkel, sokat mesél itthon az ott történtekről és persze tanult már szaftos kifejezéseket is.

      A pici pocilakó most 31 hetes. Eleven kiscsaj, minden rendben vele.

       Amiről még nem írtam. Május elején lakásfelújításba kezdtünk, ami ablakcseréből, tetőcseréből, külső, belső festésből, szigetelésből, laminált padló lerakásból áll. Bent a lakás Nóri szobáját kivéve már készen van. Kedden az is le lesz betonozva, majd festve, meg a laminált burkolat lerakva és bent teljesen kész leszünk. El sem hiszem. Valamelyik nap azt dudolgattam magamban, hogy "most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni..." De a lényeg, hogy már látom az alagút végén a fényt!

Mindenkit puszilunk!

Jelentés

Először is az elmaradt farsangi képek:

Pénteken voltunk a 24 hetes UH. Minden rendben van a pocaklakóval és képzeljétek megtudtuk, hogy kislány lesz!

Nóri mondhatom megszokta az ovit, a reggelek zökkenőmentesek, mindössze annyi, hogy 25-ször megkérdezi, hogy megyek-e érte, fontos neki a megerősítés. Beszélgettem az óvónénivel, akitől megtudtam, amit Nóritól is, hogy nagyon jól érzi magát. Önfeledten játszik, mindenben résztvesz és megvédi  magát, ha konfliktusba kerül valakivel, még oda is csap.

Ovikezdés

Nórikám múlt hétfőn ovis lett. Az első 3 napban zökkenőmentesen ment a dolog, szívesen ment, a búcsúpuszira is úgy kellett visszehívnom, mert már szaladt játszani. Csütörtök reggeltől elkezdődött a "nem akarok oviba menni" című fejezet, sok sírással, ordítással. Reggel úgy ébred, hogy nem akarok menni, sírva megyünk be az oviba, majd gyors búcsúzkodás és pár perc múlva megnyugszik. Nagyon hálás vagyok az óvónőknek mert mindig megejtenek egy telefont, hogy minden rendben, játszik. Ilyenkor megnyugszom én is. Ma reggel már csak kicsit görbült a szája, gyorsan kapott egy puszit, majd az óvó néni bevitte a terembe.

 Az elmúlt időszak nagyon nehéz volt mindkettőnk számára. Tudom, hogy az ő érdeke, tudom, hogy jó helyen van és nagyon jól érzi magát, mert lelkesen mesél az oviról, mindig ovisat játszunk, de mégis nagyon megviselt. Az első napokban nem tudtam elterelni a gondolataimat, folyton azon járt az eszem, hogy vajon mit csinálhat, sír-e, eszik-e....kemény volt.

Bízom benne, hogy hamar elhagyuk a reggeli sírásokat.