Lovagolós, rajzolós, barátnős

 fejlesztő játékok lóháton, tojás kanálon

"gyümölcsökkel dobálózás"

pancsi Anitával

 állatsimogatás a kaposvári állattenyésztési napokon

frizurázva

megunhatatlan papírcsákó lidl-es újságból

remekművek- "Nézd, anya rajzoltam egy emberkét!"

Mindennek eljön az ideje

Hiszem és vallom, hogy ez működik. Nem kell semmit erőltetni, minden gyerek más és más, és természetesen minden gyereknél máskor és máskor jön el mindennek az ideje.

Hogy miről is van szó.
Amikor Nórival terhes voltam két dolgot határoztam el vele kapcsolatban (gondolom vagyunk így többen is), az egyik, hogy nem adok neki cumit, a másik, hogy nem alszik köztünk.
A nem alszik köztünk című történett nagyon működik és működött mindig is. Ebben nem vagyok hajlandó endegni, én lehet, hogy kicsit önző vagyok de úgy gondolom, hogy mindenki pihenjen a saját ágyában. Nekem szükségem van az éjszakai nyugodt pihenésre és nekem úgy nem megy, hogy ha Nóri ott alszik, vagy aludna köztünk. Ezt elejétől fogva így csináltuk és ez azóta is működik. Mondjuk az elején nehéz volt amikor még éjszaka szopizott, akkor nehezen álltam ellen a kísértésnek, csábított az ágy, de kitartóan végigcsináltam a fotelban szoptatós, néha ott alvós történetett és ezt visszagondolva cseppet sem bántam meg.

A cumi már nem ment ilyen simán. Megsajnáltam, hogy sír, vagy nem is tudom igazán miért de adtam neki cumit. Napközben nem igazán használta, inkább csak elalváskor. Az utóbbi időben viszont többször este is elaludt nélküle. Így gondoltam, eljött az ideje, hogy lezárjuk ezt a korszakot. Megbeszéltük, hogy csak a babák cumiznak és ő már nagylány, na meg a fogai.... megértette a dolgot és ekkor közösen, bedobtunk a cumit a szemetesbe, majd a nagykukába és szerdán végignéztüök ahogy elvitte a kukásautó (ismerem magam annyira, ha nagyon sírt volna visszadom neki, ezért inkább kidobtuk). Azóta a cumi meg sincs említve, illetve amikor a dm-ben jártunk kérte, hogy vegyünk cumit, de mondtam neki, hogy ilyen nagylánynak való nincs, csak babáknak. Vette a lapot, cumi téma lezárva, immáron 3 hete.

Aranyköpések

Hol van a csuklód Nóri? -kérdeztem  tőle egyik nap.
Hát itt!- és ő édesen  a  szájára tette a kezét.

Mama puszit kért Nóritól.
Jaj, mama most nem adhatok, mert lejön a szájfényem!


Felhívtuk az egyik kis barátnőjét telefonon, hogy felköszöntsük szülinapján. Nóri a telefonbeszélgetés után mondta, hogy most van az ő szülinapja is. Mire én magyaráztam neki, hogy az övé akkor lesz amikor jön a Mkulás meg a Jézuska és lesz hó is...
Mire ő:
Jó, anya akkor most hívd fel a Mikulást meg a Jézuskát, hogy siessenek!

Ebéd közben:
Finom anya ez a leves, jó puha a husi, csak jó sós is!


Csinosan felöltöztetem akkor az első neki, hogy rohan az apjához és megkérdezi tőle:
Apa dögös vagyok? Nagyon dögös?

Játék utáni elpakolás.
Gyere Nóri segíts elpakolni a játékokat! -kérleltem.
Jaj, anya most és olyan fáradt vagyok, hogy nem is bírok pakolni. Majd pakolok, ha kipihentem magam.

Lóháton és víz alatt

Úgy vettem észre, hogy a Csiri-biri tornát kinőttük, így kerestünk helyette egy nagyon hasznos és élvezetes programot a lovaglást.

Csütörtökön voltunk először. Az ennyi idős gyerekekkel fel szoktak ülni a szülők is, így én baromira izgultam, hogy félelmemet tudjam leplezni Nóri előtt és ura legyek a helyzetnek.

 Nagyon kedvesen fogadott bennünket Kriszta, aki gyógypedagógusként dolgozik délelőtt, délután pedig lovaglást oktat. Nóri rögtön kezet fogott vele, bemutatkozott neki, és az első pillanattól kezdve mesélt neki megállás nélkül. Azt viszont nem tisztáztuk, hogy mennyi idős Nóri és Kriszta egyedül felültette a lóra, aki olyan magabiztosan ült rajta, mintha mindig ezt csinálná, tehát én így lemaradtam. Bevallom, így utólag kicsit sajnálom is, mert elnézve Nórit, hogy mennyire élvezte, sajnálom, hogy kimaradtam belőle. A karám széléről figyeltem és hallgattam a csacsogását.

A végén, mikor kiderült, hogy Nóri még nincs 3 éves sem, Kriszta töredelmesen bevallotta, hogy idősebbnek nézte, nemcsak a magassága, hanem a választékos beszéde miatt is, ezért ültette egyedül lóra.

 Nagyon büszke voltam rá, minden feladatot végigcsinált, Kriszta nagyon megdicsérte.

Mikor kötöttem be az autóba a Nórit, kérdeztem tőle, hogy szeretne-e jönni máskor is, ő nagy örömmel azt válaszolta, hogy" igen anya, nagyon"!


Szeptembertől újra van úszás is szombatonként. Kis búvárom ezennel apájához ragaszkodott a vízben, én így kiélhettem magam a fényképezőgéppel.

hátúszás egyedül

karikás videó

apa irányítja a lábakat...

hátúszás egyedül, apa fegyületében

Az utolsó két kép a szigetvári várnapokon készült.

Indulás a várhoz Lilivel

Ahonnan nehéz kiszállni...

Vodicén

Augusztus végén egy hetet töltöttünk a tengeren Vodicén. Azóta is abból töltekezem. Nagyon meg lehetne szokni azt a klímát, nyugodságot...stb.

Nóri is remekül érezte magát, ő volt legtöbbször a társaság középpontja. Mikor hazajöttünk Nóri azt mondta: "Anya, most reggelizünk, majd indulunk a tengerre! Jó lesz úgy?"

Nagyon kedves, vendégszerető emberek voltak a házigazdák (én eddig ilyet Horvátországban nem tapasztaltam), akárhányszor találkoztunk mindig megvendégeltek bennünket. Ennyi pálinkát életemben nem ittam, mint azon a héten.

Napjaink nagyrészét a parton töltöttük. Sokat fürödtünk, napoztunk és élveztük a semmittevést. Este km-eket sétáltunk a városközpont nyüzgő forgatagában meg a kikötőben.

Nagyon közel került a szívemhez, szívükhöz Vodice, nem kizárt, hogy jövőre is itt kötünk ki.

Pár mondat a nyárról

Nagyon gyorsan véget ért a nyár. Nem unatkoztunk volt részünk rengeteg programban volt részünk.

 Valahogy úgy érzem most magam, mint iskolás koromban, amikor is szeptembert kitöröltem volna a naptárból legszívesebben, hogy hosszabb legyen a nyár.

Ellátogattunk a szentlőrinci gazdanapokra is. Amíg apa tüzetesen végignézte a gégeket, addig mi lovagultunk és kézműves foglalkozásokon vettünk részt.

A Kata is sokat volt a nagyszülőknél, így többször ellátoattak hozzánk.

Június végén elvittük a dédit Hortobágyra, nem kirándulni, hanem megemlékezésre. Annak idején őt és családját kényszermunkatáborba hurcoltak és dolgoztatták embertelen körülmények között 3 évig. Nagyon nehéz évek voltak. Ő akkor 19 éves volt, mondhatni kettétörték az életét, 22 évesen szabadult, amikor is mindenhol osztályidegennek titulálták. Nehezére esett az utázás és a megemlékezés is, de mindemellett nagy örömmel töltötte el, hogy sorstársaival találkozhatott.

Wermann Máté, Máténé és Magda olvasható az emléktáblán, amit a templomban állítottak.

Sokszor gyúrtam só-liszt gyurmát, amiből különböző figurákat készítettünk. Többször előkerült az olló és a ragasztó is, amikor nem lehetett az udvarra menni a nagy hőség miatt.

Nóri nagyon sokat fejlődött a nyáron. Teljesen szobatiszta lett, rengeteget beszél, szivacsként szívja magába az információkat.

Tengerről hazafelé jövet beszélgettünk.

N: Anya, Annának nem adunk kagylót. Jó?

A: Miért ne adnánk kislányom?

N: Mert besveszi a szájába. Hiába mondom neki, hogy nem szabad, bekapja. Ha kiveszem a szájából akkor meg elkezd nyihogni.

Nagyon élénk a fantáziája, egyre többször előhozza a baba témát.

Szintén a tengeren történt, Zsaninak mesélte.

Képzeld el Zsani, anyukámnak meg apukámnak lesz kisbabája, nekem meg kistesóm. Anya meg apa akkor őt fogja cipelni nem engem, mert én már nagy vagyok.

"Anya, tudod ez az Adriai-tenger"!- nyaralás Vodicén

Teszekfel  pár képet amíg kipakolok, mindent kimosok és a helyére teszek, utánna részletesen beszámolok a nyaralásról és a nyarunkról.