Mi velünk történt...

Nóri oviban készült képei szkenelve:

Húsvét óta nem is írtam..., pedig rengeteg minden történt velünk.

       Nagypénteken voltunk 4 dimenziós UH-on, ahol Kicsikénk megmutatta a bájos arcocskáját. Nórinak is nagy élmény volt látni őt. Imádja simogtni a hasam, puszilgatja, mesél a huginak.

       A húsvét gyorsan eltelt a szokásos jövés-menés vendégjárás volt rá jellemző. Nagyon várta az ovis fiúkat locsolni és nagy örömére páran el is jöttek.

      

       Volt anyák napi ünnepség az oviban, ami olyan megható volt, hogy győztem törölgetni a könnyeim. Nóri meg is jegyezte, ha sírsz nem kapsz tőlem legközelebb semmit!.
       

       Ami az ovit illeti a kezdeti nehézségek után már nagyon szeret járni, vigyorogva rohan be az oviba. Szívesen játszik a gyerekekkel, sokat mesél itthon az ott történtekről és persze tanult már szaftos kifejezéseket is.

      A pici pocilakó most 31 hetes. Eleven kiscsaj, minden rendben vele.

       Amiről még nem írtam. Május elején lakásfelújításba kezdtünk, ami ablakcseréből, tetőcseréből, külső, belső festésből, szigetelésből, laminált padló lerakásból áll. Bent a lakás Nóri szobáját kivéve már készen van. Kedden az is le lesz betonozva, majd festve, meg a laminált burkolat lerakva és bent teljesen kész leszünk. El sem hiszem. Valamelyik nap azt dudolgattam magamban, hogy "most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni..." De a lényeg, hogy már látom az alagút végén a fényt!

Mindenkit puszilunk!

Jelentés

Először is az elmaradt farsangi képek:

Pénteken voltunk a 24 hetes UH. Minden rendben van a pocaklakóval és képzeljétek megtudtuk, hogy kislány lesz!

Nóri mondhatom megszokta az ovit, a reggelek zökkenőmentesek, mindössze annyi, hogy 25-ször megkérdezi, hogy megyek-e érte, fontos neki a megerősítés. Beszélgettem az óvónénivel, akitől megtudtam, amit Nóritól is, hogy nagyon jól érzi magát. Önfeledten játszik, mindenben résztvesz és megvédi  magát, ha konfliktusba kerül valakivel, még oda is csap.

Ovikezdés

Nórikám múlt hétfőn ovis lett. Az első 3 napban zökkenőmentesen ment a dolog, szívesen ment, a búcsúpuszira is úgy kellett visszehívnom, mert már szaladt játszani. Csütörtök reggeltől elkezdődött a "nem akarok oviba menni" című fejezet, sok sírással, ordítással. Reggel úgy ébred, hogy nem akarok menni, sírva megyünk be az oviba, majd gyors búcsúzkodás és pár perc múlva megnyugszik. Nagyon hálás vagyok az óvónőknek mert mindig megejtenek egy telefont, hogy minden rendben, játszik. Ilyenkor megnyugszom én is. Ma reggel már csak kicsit görbült a szája, gyorsan kapott egy puszit, majd az óvó néni bevitte a terembe.

 Az elmúlt időszak nagyon nehéz volt mindkettőnk számára. Tudom, hogy az ő érdeke, tudom, hogy jó helyen van és nagyon jól érzi magát, mert lelkesen mesél az oviról, mindig ovisat játszunk, de mégis nagyon megviselt. Az első napokban nem tudtam elterelni a gondolataimat, folyton azon járt az eszem, hogy vajon mit csinálhat, sír-e, eszik-e....kemény volt.

Bízom benne, hogy hamar elhagyuk a reggeli sírásokat.

Újra itt!

Nem vagyok büszke magamra, hogy másfél hónapig egy sort sem írtam a naplóba, de mentegetőzni sem szeretnénk.

Nagyon sok minden történt ez idő alatt velünk. Apával baleset történt, bokaszalag szakadása volt. Volt fekvő gipsze, rögzítő...stb. Nem tudom felétek hogy van, de nálunk csak a férfi ne legyen beteg! De mára már majdnem teljesen rendbejött.

Nóri elkezdett felismerhető formákat rajzolni. Rajzol fát, embert, napot, gombát, létrát, csigát....Szinte nincs olyan nap, hogy ne rajzolna legalább fél órát. Imádja a gyurmát, a kedvence, hogy ételeket készít belőle, megterít és nekünk ennünk kell, persze mindig hozzáteszi, hogy a gyurmát csak játékból szabad megenni!

Nagyon fejlődik benne az én akarom, és csak úgy jó, ahogy én csinálom tulajdonság. Egyedül felöltözik reggel, hozzá sem szabad érnünk. Egyedül fésülködik, fogat mos, és aminek nagyon örülök, hogy kisebb noszogatás után elpakolja a játékait. Igaz, volt rá példa, hogy mikor már lépni sem lehetett a szobájában a rengeteg játéktól és többszöri felszólításra sem pakolt össze, akkor bementem egy szemeteszsákkal és mondtam neki választhat, vagy ő pakol vagy én.
Sokszor olyan semmiségért hisztizik, hogy kínomban fogom a fejem. Ilyenkor, ha hozzászólunk annál rosszabb, ha hagyjuk akár egy órán át is csinálja. Sokszor feladja a leckét.

Írtam apáról, Nóriról, most egy kicsit rólunk. Most tartunk a 17. hétnél. Minden rendben van a pocaklakóval, illetve annyi, hogy méhen belül bal oldalt van egy 4 mm-es ciszta, ami jóindulatú és általában felszívódik, de ha marad szülésig, akkor sem okoz gondot.
Múlt héten voltam az orvosnál, meg kellett ismételni a 12 hetes vértvételt, mert közepes kockázata volt a down-kórnak (1:650). Az integrált teszt eredménye (amit ma kaptam meg) 1:2500-hoz. Nagyon megnyugodtam. Örülök annak is, hogy igaz az integrált teszt 15000 Ft-ba került, de a sejtbanktól kaptunk hozzá egy 40000 Ft-os kupont az őssejt levételhez, meg még hozzáveszünk a visszatérőknek járó, úgy mond törzsvásárlói kedvezményt (mivel Nórinak is levetettünk) kapunk még 60000Ft-ot, így már 100000 Ft-tal kevesebbről indulunk.

Ígérem ezentúl gyakrabban jövünk! Mindenkinek puszi!

Szülinapi parti harmadszor

Nórikám reggel 5 óra óta várta a vendégeket. Olyan vidáman ébredt, egész reggel pörgött. Párommal még reggel megköszöntöttük. Hajszárítós készletet kapott tőlünk, mi pedig cserébe csodaszép frizurákat.

Délelőtt főztem, díszítettem, terítettem, ezalatt Nóri apával elment a tortáért.

Ebédre jöttek a mamák, papák, dédoma (Nóri mostanában így hívja), nővéremék.

A lányokat a játékok és ajándékok jobban érdekelték, mint az ebéd. A legjobban a mikrofon tetszett nekik, rendeztek is rögtön egy koncertet.

kicsit eszegettek is...

 "Ez nagyon klassz!"

 "Koccintsuk! Erre inni kell!"

Este jöttek köszönteni a Gyuriék. Nagyon jót játszottak a Kirussal is.

Úgy érzem, úgy sierkült ez a nap, ahogy elterveztem, nagyon jól érezte magát Nóri.

Nagyon-nagyon boldog születésnapot Kislányom!

Tesó érkezik!

Igen, most vagyunk 9 hetesek. Voltam már ovosnál, mindent rendbent talált a babánál. Július 24-re várjuk a kistesót. Nóri nagyon boldog, hol öcsit, hol hugit szeretne.

Nóri is volt 3 éves státuszvizsgálaton. 14 kg és 1 m. Vele is minden rendben volt leszámítva, hogy nem hagyta megmérni a vérnyomását és a fogait is 2 narancsért cserébe mutatta meg.

Mikulás, mikulás, drága mikulás!

December 5-én  délután mézeskalácsot sütöttünk nővéremmel és a csajokkal. Mire végeztünk a díszítéssel, elpakolással, megérkeztek a mamák, papák és a dédimama. A lányok elmélyülten játszottak, de azért néha odaszaladtak az ablakhoz, hogy meglessék jöne-e már a nagyszakállú. Aztán egyszercsak halk csengőszót hallottunk, majd egyre hangosabb lett és nyilvánvalóvá vált a lányoknak, hogy Ő érkezett. Nóri odarohant az ajtóhoz, kinyitotta, majd amilyen bátran nyitott ajtót, olyannyira megszeppent tőle. Behívtuk a megfáradt a mikulás, leültettük egy kényelmes fotelba. Nóri bártabban, Anna kicsit félénkebben válaszolt és énekelt a mikulásnak. Mikor megkapták az ajándékokat meggyőzödtek róla, hogy valóban üres-e a puttony és megsimogattak a szakállát. Mikor a mikulás elköszönt tőlük, őket már csak az ajándékok érdekelték.

Idén sajátos adventi naptárat készítettem. Fenyőgirlandra akasztottam fel a szaloncukor formájú ajándékokat. Nórinak minden reggel az első dolga, hogy kinyisson egyet. Nagyon izgatottan bontja ki, majd akármi apróság is legyen benne, nagy örömmel fogadja. (A "csomagok" marticákat, lufit, kisebb csokoládét, cukorkát rejtenek.)

December 6-án (hétfőn) délelőtt az oviban mikulásoztunk. Minden kisgyereknek kellett cipőkefét vinnie, majd közösen kipucolták a cipőiket, és kitették az ablakba. Leültek a szőnyegre, énekeltek, verseltek, egyszer csak azt vették észre, hogy a mikulás rakja kis csizmákba az ajándékokat. Mindenki odarohant az ablakhoz, integetett a mikulásnak, nagyon édesek voltak. A legnagyobb ajándék minden gyerek számára a fonott virgács volt.